Lovaglás hidegvérű lovakon - 4. rész: Takarmányozás

Adalékok a hidegvérű lovak takarmányozásához

Írta: Jancsó Rita

A lovak takarmányozásával kapcsolatban sok szakkönyv és internetes leírás elérhető. Azonban speciálisan a hidegvérű lovak takarmányozásáról mégis kevés anyag található.

Alapjában véve minden ló tápanyagszükségletét és így takarmányának összeállítását az adott ló egyedi igényei, használatának és tartásának módja, valamint fajtája határozza meg. A hidegvérű fajtacsoporton belül is előfordulhatnak lényeges különbségek, melyek kihatnak a takarmányozásra.

A nagyobb test nem jelent nagyobb takarmányszükségletet

Csak mert egy ló nagyobb és nehezebb, nem feltétlenül igényel több takarmányt, mint más lovak. Sőt! A hidegvérű lovakat az utóbbi évszázadokban leginkább munkára (igás hasznosítás) és húshasznosításra tenyésztették. A hústípusú lovak tenyésztésénél a minél jobb takarmányhasznosításra és minél jobb húsformákra szelektáltak. A munkalovaktól elvárták a takarmányozással szembeni igénytelenséget, hiszen az drága volt, bizonyos időszakokban nehezen hozzáférhető. Ezekből is adódik, hogy az etetésük lényegében könnyebb, mint melegvérű társaiké. Azt is figyelembe kell venni, hogy a hidegvérűek az északi típusú lovak csoportjába tartoznak. Ez a nyugodt viselkedésben és a kisebb mozgásigényben is megmutatkozik, mely tulajdonságok szintén hajlamossá teszik őket az elhízásra. Egy átlagos hátaslóval összehasonlítva, a fentiekből adódóan a hidegvérű lovak gyakran a sokkal kevesebb táplálékot ugyanolyan hatékonysággal hasznosítják.

A fentieket azonban a röghatás (klíma, talajviszonyok, növényzet) is nagyban befolyásolja.

A magyar rögön nevelkedett, könnyű munkát végző magyar hidegvérű lovak jellemzően a legelőszezonban a gyérebb, kevésbé minőségi legelőfüvet is kitűnően képesek hasznosítani, és elegendő tápanyagforrást jelent számukra. Míg egy import ardenni vagy belga hidegvérű hasonló körülmények között kiegészítésként szénát és abrakot is igényelhet. Mindez abból is adódik, hogy ezek a nagyobb testtömegű fajták más röghatás alatt alakultak ki, dúsabb, erőteljesebb legelőkhöz, a magyartól eltérő klímához szoktak hozzá. Külföldről behozott hidegvérű lovak esetén tehát ezt a körülményt is mérlegelni kell, és eszerint gondoskodni a takarmány összeállításáról.

A ló legelő állat: természeténél fogva napi 16-20 órát tölt legeléssel - amennyiben módja van rá

Fű és széna

A lovak alap takarmánya a legelőfű és a széna. A vadlovak és természeteshez hasonló körülmények között tartott lovak akár napi 16-20 órát töltenek legeléssel. A lovak emésztőrendszere ehhez alkalmazkodott az evolúció során. Mivel a szükséges tápanyagmennyiséget természetes körülmények között időben elhúzva, folyamatos legeléssel veszik fel, a gyomruk egyszerre ritkán telik meg. Ezért a gyomor mérete kicsi, nem alkalmas hirtelen nagy mennyiségű táplálék befogadására. Ezt felismerve ma már egyre többen döntenek úgy, hogy ha széna etetésére kerül sor, akkor a (jellemzően félrideg tartásban tartott) lovak ad libitum kapják a szénát, azaz igény szerint folyamatosan egész nap hozzáférhetnek a szénához. Ez nem csak azért jó, mert így természetesebb és egészségesebb módon jutnak táplálékhoz. A szénázás unaloműzés ellen is kiváló elfoglaltság. Fűszénából pedig nem lehet a lovat túletetni. Nem eszik meg belőle többet, mint amit a szervezete elbír, és jellemzően egy idő után eltelik, vele. Az ad libitum (tetszés szerint a ló számára korlátlanul hozzáférhető) módon történő szénaetetéssel a könnyű munkában lévő magyar hidegvérű ló fedezni képes tápanyagszükségletét. Természetesen jó minőségű, változatos összetételű szénáról beszélünk! Ennél az etetési módnál arra kell figyelni, hogy olyan etetőbe kapják a szénát, hogy lehetőleg a lovak ne tudják pazarolni, szétszórni, sárba betaposni a takarmányt. Illetve nagyon fontos, hogy nagyobb létszámú csoport esetén a rangsorban alacsonyabb helyen állók is hozzá tudjanak férni a szénához, ami úgy szavatolható, hogy több helyre teszünk ki a lovaknak szénát.

Az ad libitum szénázást alapvetően kétféle módon szokták kivitelezni. Az egyik módszer az, amikor a körbálás szénát egy az egyben a lovak elé teszik. Ennek az előnye az, hogy nem kell külön napi szinten a szénázással bajlódni, amivel időt takaríthatunk meg. A hátránya viszont, hogy ha poros a széna, akkor a ló óhatatlanul is belélegzi a port, mikor tépi a szénát a bálából. A másik módszer időigényesebb, de egészségesebb. Ilyenkor a szénát kirázva, portalanítva adjuk a lovak elé pl. reggel és délután, akkora mennyiségben, hogy etetéstől etetésig kitartson. A szénát minden esetben a földre érdemes adni, földön elhelyezett etetőbe. Az istállókban régen látott szénarácsról többszörösen bebizonyosodott már, hogy káros a lovak egészségére: a ló hátának árt, mert rendellenes testtartásban kell ennie, illetve a szénából a levelek, por belélegzésre kerülhetnek és belehullanak az állat szemébe. Ezért istállóban tartott lónak is jobb, ha a földről eszik.

Fontos szabály, hogy a téli szénázást követően tavasszal ne azonnal váltsunk át legeltetésre. Az első napokban csak egy-két órát engedjük legelni az állatokat, az egész napos legelőn tartózkodásra fokozatosan szoktassuk hozzá őket. Ugyanez érvényes bármilyen takarmányváltásra is: az újból több napon át kis mennyiséget adjunk, a régit fokozatosan hagyjuk el. A lassú átmenet 7-10 napot jelent.

Abraktakarmányt speciális esetekben

Kiegészítő abraktakarmány etetésére akkor van szükség, ha a ló szervezete erősebb igénybe vételnek van kitéve, például: szoptatós kancák, növendék csikók, fedeztetési szezonban a fedezőmének, közepes vagy nehéz munkát végző lovak esetében, illetve télen, tartós mínuszok mellett. De mi számít közepes vagy nehéz munkának?

A ló munkavégzésének fokozatát az alábbiak szerint határozhatjuk meg:

Könnyű munka, amikor a ló egy órát dolgozik pályán vagy tereplovaglás során, aminek a fele lépés, 15-20 perc ügetés, illetve rövid vágtaszakaszok váltakoznak. Vagy pedig 3 óra sétaterep rövid ügetőszakaszokkal.

Közepes munka: napi kétszer egy óra lovaglás pályán vagy terepen, mindhárom jármódban, hosszabb vágtaszakaszokkal. Vagy pedig 4 óra kocsikázás lépésben, 20 fővel terhelt gumis sétakocsin.

Nehéz munka: több órás munka turizmusban dolgozó hátaslovak, kocsilovak, távlovak, és erdészeti munkalovak esetében. Például ha erdészeti munkalovak 4 órát dolgoznak az erdőn nehéz terheket vontatva.

Munkalovak kiváló kondícióban

Magyarországon mind a mai napig a lovak egyik legnépszerűbb abraktakarmánya a zab. Csikót nevelő hidegvérű kancák, fedezőmének és munkalovak jellemzően roppantott zabot kapnak abraktakarmányként. Ezt szokás akár roppantott árpával, akár kukoricával keverve etetni. A csikók abrakja is általában a zab, vagy zabbal kevert csikótáp. Drágább, de jól bevált a speciálisan lovaknak készített pelyhesített lómix, vagy müzli, amely változatos összetevőkkel rendelkezik a lovak számára könnyen emészthető formában, jellemzően magas vitamin és ásványianyag-tartalommal. Mivel ezeket a ló rendkívül jól hasznosítja, így jóval kevesebb elegendő belőle, mint a klasszikus abrakfélékből.

Télen, mikor nincs zöldtakarmány, etethető alma, répa, cékla. Ezekből lovanként maximum 2 kg-t érdemes etetni naponta. Természetesen itt is ügyelve arra, hogy a lovak fokozatosan szokjanak hozzá az új táplálékhoz.

Fontos kiegészítő a nyalósó. Jó, ha mindig elérhető a lovak számára. Azonban arra figyelni kell, hogy a szopós csikók játékból, unaloműzőként túl sokat fogyaszthatnak belőle, így jobb, ha ők nem érik el. Legelőszezon kezdetén megnő a lovak sóigénye, illetve a tápanyaghiányos legelő nem feltétlenül fedezi a lovak ásványi anyag-, vitamin-, mikro- és makroelem-igényét, amit pótolni kell nyomelemes nyalósóval, szükség szerint egyéb takarmánykiegészítőkkel. Ha nem pótoljuk a szükséges nyomelemeket, az akár fejlődési rendellenességekhez is vezethet: túl vastag magzatburokban születik a csikó és segítség híján belefullad, vagy a csikók patája bakpatás lesz stb. A nyalósó mellett friss víz is mindig álljon folyamatosan a lovak rendelkezésére.

Jó és rossz kondíció

A jó kondícióban lévő hidegvérű ló telt, kerekded formákkal rendelkezik. Még véletlenül sem látszódik a gerince, bordái. Ez utóbbiakat tapintani is nehézkes. A jól táplált ló szőre nyáron fényesen csillogó, rövid, gyakran „kialmásodott". Télen sem túl hosszú, viszont tömött, jól szigetelő és sokszor szintén almás. Ugyanezen tulajdonságok kellene, hogy jellemezzék a jól táplált csikót nevelő kancát is. Kevés kivétel van, mikor a kanca a saját súlyából fordít csikónevelésre megfelelő takarmányozás mellett.

Szoptatós kanca tökéletes kondícióban

Sajnos jártam olyan helyen, ahol a hidegvérű lovak soványságát a csikóneveléssel próbálták magyarázni. Jellemzően azonban az ilyen helyen a herélt ló is alultáplált volt, és azt már nincs mivel kimagyarázni. Maximum idős, rossz fogú, vagy beteg hidegvérűnél nézhető el a látszódó borda, az izomtalan szarvasnyak, a csontos szügy.

Egészséges, fiatal kanca rendkívül sovány kondícióban

Az őszi-téli évszakokra normális esetben a lovak szervezete az emberekéhez hasonlóan reagál: tartalékokat halmoz fel zsír formájában. Persze csak akkor, ha van ehhez elegendő tápanyagforrás számára. A jól teleltetett hidegvérű ló a tél végére nem fogy, hanem akár még kicsit hízik is, akárcsak mi emberek. Hiszen - az erdészeti munkalovak kivételével! - télen inkább kevesebbet mozognak.

Télen is szabadban tartott (félrideg tartásban) lovak kiváló kondícióban, dús, tömött szőrzetben

Azonban az is tény, hogy a túltápláltság majdnem olyan káros, mint az alultápláltság. Extra többletsúlyt cipelő lónak az ízületei hamarabb tönkre mennek. Az elzsírosodás kihat a kancák ivarszerveinek működésére is: nem sárlik rendesen, nem vemhesül. A lucernával tömött ló az „agyára is hízik": ijedős, menős, nehezen kezelhető lehet.

A lucerna etetése hidegvérű lovak esetében szoptatós kancáknál jó kiegészítés, könnyű munkát végző hidegvérűeknél inkább jobb elkerülni az etetését.

All rights reserved! - Minden jog fenntartva! A mű bármely részének másolása a szerző engedélyéhez kötött.