Ardenni

A fajta az egyik legrégebbi hidegvérű a világon. Származását két helyszínre vezethetjük vissza. Franciaország - Ardennekbe és Belgium - Délkeleti részére. A fajta olyan régi, hogy ismert volt Julius Caesar idejében, aki előszeretettel használta a fajtát a hadi eseményekben. Az 1800-as években az ardenni ló nagy hírnévre tett szert, mint középnehéz, vagy kis postaomnibuszló, valamint teherhúzó állat, erős csontozattal, megfelelő izmoltsággal, jó lábszerkezettel, amihez  társult még igénytelensége, kitartása és jó vérmérséklete a munkában. A XIX. században két típusa alakult ki ennek a fajtának. Az egyik egy könnyebb, élénkebb igásló, ami ma már csak a hegyvidékeken lelhető fel kis számban. A másik típusa viszont egy jóformájú, középnehéz igásló, mely ugyanakkor lassabb, de sokkal erősebb és szívósabb, kitartóbb még a legnehezebb munkákban is. Később aztán a hadi eseményekről átváltották ezt a fajtát a mezőgazdaságra. Egyébként az Ardenni fajta egyik típusát 1965 óta önálló fajtának is elfogadják, sőt, tekintik. Ez az Észak-Ardenni fajta. A sok keresztezéssel különböző vonalak alakultak ki. A fajta egyébként az Erdei lótípusból alakult ki, mely a méreteket, a testtömeget, és a tanulékony természetet adta. Kemény fajta, mely nagyon tanulékony, erős, könnyen kezelhető. Főként a húsáért, és mezőgazdaságban való használatáért tenyésztik. Nehéz igásló. A fej arányos, egyenes, nyaka izmos, szemei nagyok, kiemelkedők. Háta széles, izmolt, ugyanakkor rövid, széles ágyékkal, dupla farral, széles mellkassal. Lábai erősek, jó csontozatúak. Bokaszőre hosszú és dús. Marmagassága körülbelül 158-165 cm, súlya 800 kg körül van. A legjellegzetesebb színe a deres, pejderes, ugyanakkor előfordulhat sárga, fekete és pej színben is. A fajta nagy szerepet játszott a Magyar hidegvérű kialakításában is.