Német-rajnai hidegvérű

Származása: Tévesen rajna-vesztfáliai néven is szokták emlegetni. A középkor utánig a páncélos lovagok hátasai voltak. Az 1800-as évek közepétől kezdték kersztezni percheron, ardenni, normann, suffolk, clydesdale lovakkal, majd belga hidegvérűekkel folytatták a nemesítést. Ez utóbbi nagy hatást gyakorolt a fajtára.  A rajnai méneskönyvet 1892-ben alapították meg. A XX. század elején a Rajna vidéke volt az egyik legnagyobb hidegvérű tenyészkörzet Németországban. Az itt tenyésztett lovaknál a cél a korrekt küllem mellett az igás hasznosításra való alkalmasság volt.

Külleme: Sokban hasonlít a belga hidegvérűre, bár annál könnyedebb. Tömeges, ugyanakkor harmonikus felépítésű. A nyak hosszú, széles, ívelt. A hát széles, egyenes, jól izmolt. A belga hidegvérűre jellemző rövid far nem kívánatos. Mellkasa erős, öblös. Lapockája hosszú, erősen izmolt. A felkar hosszú, a szárak rövidek és vastagok. A lábtő erős, és száraz.

Méretei: Kancák marmagassága 160 cm, méneké 165 cm, övméretük 200 cm feletti, szárkörméretük 23-26 cm. Súlyuk 800 kg körül.

Színe: Pej, pejderes, sárga.

Jellemzői: Nyugodt vérmérsékletű, könnyen tanítható. Mozgása szabad, haladós.

Hasznosítása: Nehéz igás ló, melyet a mezőgazdaságból kiszorulva az erdészetekben faközelítésre használnak.

Forrás: http://pferdezuechtung.suite101.de/article.cfm/das_rheinisch_deutsche_kaltblut