Lovaglás hidegvérű lovakon - 2. rész: Külső és belső tulajdonságok
Hátas célra szánt hidegvérű lovak belső és külső tulajdonságai
Írta: Jancsó Rita
A hidegvérű lovakkal kapcsolatban gyakran találkozok azzal a meglehetősen téves előítélettel, mely szerint ezek a lovak lomhák, lusták, tompák, kemény a szájuk, nem lendületesek és így tovább.
Az igazság az, hogy minden fajtában - legyen az meleg vagy hidegvérű, netán póni - léteznek lustább és szorgalmasabb egyedek. Minden ló más-más személyiség, csakúgy, mint az emberek.
Hideg vér, meleg szív
Mivel a hidegvérű lovakat munkára tenyésztették és szelektálták, így alapvetően nagy munkakedvvel rendelkeznek, általában gyorsan megértik a feladatokat. Tapasztalataim szerint érzékenyek, szívesen és könnyen tanulnak. Természetesen a rossz bánásmód, helytelen belovaglás és a rossz lovas eltompíthatják a lovat, de ez sem fajtafüggő.
Aki hidegvérű lovat választ lovaglásra, általában nyugodt temperamentumú, barátságos lóra vágyik. A hidegvérű fajták az északi félteke nagy kiterjedésű erdőségeiről és tundráiról származnak, ahol a sztyeppei lovakkal ellentétben inkább elbújtak, semmint menekültek veszély esetén. Így nem alakult ki bennük olyan extrém menekülési reflex, mint síkvidéki társaiknál. Ijesztő szituációkban sokszor inkább megdermednek, semmint elfutnak. Ezt a tulajdonságot a kiképzés során jól használhatjuk. Természetesen egy nyugodt vérmérsékletű lónál is jobb mindig résen lenni, mivel alapvetően minden ló menekülő zsákmányállat. Így hidegvérűnk is okozhat meglepetést, ha mégis inkább az elrohanást választja a számára ijesztő helyzetben.
Egy lassabb, nyugodt lóban könnyebb feléleszteni a menőkedvet, mint egy alapvetően élénk lovat féken tartani. A lényeg az, hogy helyes lovaglással és iskolázással testileg és szellemileg használható legyen a ló lovaglásra az adott fajta által kínált kereteken belül.
A szokatlan helyzetektől sem riadnak vissza
Stramm felépítésű barátaink általában rendkívül jámbor, érdeklődő, kíváncsi és erejükből fakadóan önbizalommal teli állatok. És persze hatalmas szívük van. E jellemzők mindegyike előnyösen használható, ha az ember hobbilovaglás céljára választ lovat magának. Hiszen egy érdeklődő, kíváncsi patással sokkal könnyebb új feladatokat, szituációkat megismertetni, mint egy olyan lóval, amely temperamentumánál fogva inkább ijedezéssel és elrohanással válaszol az ismeretlen helyzetekre. Természetesen mindig fontos, hogy a fokozatosság elvét betartsuk, és ne rontsunk ajtóstul a házba. Ha apránként haladunk előre egy-egy feladat végrehajtása során, - igyekezve, hogy sose ingassuk meg hidegvérű társunk belénk vetett bizalmát,- akkor bármit hajlandó lesz megtenni a kedvünkért. Vegyük például az átlag lovak által igen gyűlölt terepen felröppenő zizegő-zörgő papír vagy nejlonzacskókat. Ezekkel a tárgyakkal már akkor könnyen barátságot köt a mi haspók társunk, ha látja és hallja, hogy innen kerül elő valami ízletes falat. A zizegős zacskót először meg kell mutatni nekik, ha nem vált ki ellenkezést, hanem szaglászva érdeklődik utána a ló, akkor a fejétől kezdve végig simogathatjuk vele lovunkat. Ha már ez sem vált ki különösebb reakciót, akkor a kantárba tűzve a zacskót sétálhatunk is a lóval. Végül azt is hidegvérrel fogja viselni, ha beburkoljuk egy hatalmas nejlon takaróponyvába. Ha egy kicsi elbizonytalanodást is érzünk, mindig térjünk vissza az előző lépéshez, mielőtt tovább haladnánk.
Barátságos belső, impozáns külső
Hogy miért egyre népszerűbbek a hidegvérű lovak a hobbilovasok körében, azt természetesen nem csak pozitív belső tulajdonságaiknak köszönhetik, hanem impozáns megjelenésüknek is. Ki ne figyelne fel ezekre a kerekded, erős, dús szőrzetű, kedves kinézetű lovakra, ha valahol megjelennek?
A lovaglási célra szánt hidegvérű ló küllemi megítélésénél nagyjából ugyanazokra a dolgokra kell odafigyelni, mint bármely más hátaslónál.
A felépítésük szerint négyzetes jellegű lovak ugyanolyan magasak, mint hosszúak (testhossz : marmagasság 1:1). A fektetett téglalap jellegű lovaknak nagyobb a testhossza, mint a marmagassága. Minél nagyobb egy ló testhossza, annál térölelőbb a mozgása. Azonban a túl hosszú hát sem kívánatos.
A toroknak középhosszúnak kell lennie, hosszabb felső vonallal, mint alsóval (ideális arány 2:1). A túl rövid, adott esetben magasan illesztett, túl vastag, terhelt nyak (lásd a képen) megnehezíti a ló idomítását és lovagolhatóságát - különösen, ha mindez kevés tarkószabadsággal párosul.
A lapockának kellőképpen hosszúnak és dőltnek kell lennie. A meredek lapocka kevés teret enged az elasztikus mozgásnak. Kívánatos a közepesen hosszú és teherbíró hát. A hátaslovaknál kívánatos jól kifejezett, mélyen hátba nyúló martól hidegvérű lovak esetében tekintsünk el. A hidegvérű lovak marja jellemzően rövid és nem kifejezett.
Kétség kívül a mar a hidegvérű lovak lovaglásánál felmerülő egyik sarkalatos pont. Ha túl széles és zsíros, akkor az nagyon rossz nyeregilleszkedést tud eredményezni. Ezen edzéssel, izomépítéssel lehet valamennyit
segíteni, de teljesen nem lehet kiküszöbölni.
A hidegvérű lovak erős, széles, jól izmolt farának köszönhetően tolóerőben, lendületben nincs hiány.
Amit még meg kell nézni egy hidegvérű lovon, az a lábak és legfőképpen a paták állapota. A lábállás hibái minden fajtánál negatívan befolyásolják a használhatóságot, de egy nagyobb önsúlyt hordozó hidegvérű lónál még gyorsabb elhasználódást okozhat a hibás lábállás. Így például ha a lovunknak lábtőben hátrahajlított vagy borjúlába van (ami hidegvérű lovaknál gyakran előfordul), akkor az önmagában is az inak és szalagok túlzott megterheléséhez vezethet, tehát a lovaglásnál erre figyelemmel kell lenni: a bemelegítés legyen hosszabb, a vágtaszakaszok pedig nem túl hosszúak és visszafogottabb iramúak. A lábtő, a boka és a pata mérete legyen arányos a ló testméretéhez viszonyítva.
Fontos a szakszerű pataszabályozás
A hidegvérű lovak pataápolásával kapcsolatban első és lényeges szempont, hogy mindig az adott egyed igényeit, használati és tartási körülményeit vegyük alapul és ne általánosítsunk. A hidegvérűek patájánál ugyanúgy az egyensúlyi állapot elérésére kell törekedni, akárcsak melegvérű társaiknál. A legnagyobb különbség a hidegvérű lovaknál egy melegvérű lóhoz képest az, hogy a nagy testtömeg miatt kicsit gyakrabban fordul elő náluk szabálytalan lábvégállás. A pata ebből eredő kopásbeli rendellenességeit a patkolókovács feladata kordában tartani. A hidegvérű lovak patájára jellemző a húsos, terjedelmes nyír, a széles hordozószél, és az erős saroktámasztó. Mindezek mellett viszont a szarutok súlyviselő részei sokszor gyengébbeknek tűnhetnek, mint amit a nagy testtömeg megkívánna. Igazából a "gyengeség" sokszor pusztán abból fakad, hogy túl későn ejtik meg a körmölést: a túlnőtt hordozószél a nagy súly alatt bereped, törik. Idejében végzett pataigazítással ez megelőzhető. A töredezésre hajlamos, morzsolódó paták állapotát belsőleg biotinos kiegészítők etetésével lehet erősíteni, ha nem valamely patkolási, pataszabályozási hiba okozza a bajt.
A hidegvérű lovak szarugesztenyéi extrém növekedésre képesek. Sokszor megfigyelhető, hogy ezeket hagyják megnőni, pedig ez nem csak esztétikailag előnytelen, hanem balesetveszélyes is, hiszen bárhova beakadhat és leszakadhat. Így a szarugesztenyék szabályozására is figyelmet kellene fordítani minden körmöléskor.
Folytatjuk...
All rights reserved! - Minden jog fenntartva! A mű bármely részének másolása a szerző engedélyéhez kötött.