Lótartás természetesen - A Paddock Paradise
Írta: Jancsó Rita
Megjelent a Kistermelők Lapja 2019. augusztusi számában
A Paddock Paradise egy viszonylag új keletű, hazánkban egyelőre kevéssé ismert módja a lovak elhelyezésének. Külföldön viszont mindinkább terjedőben van, sok lovarda tért át erre a természetközeli, lóbarát lótartási formára, melynek legnagyobb úttörője és szakértője Jaime Jackson. A módszer maga a vadon élő lovak megfigyelésén alapul, és annak alapján ad tanácsokat és mutat egy új módszert a háziasított lovak tartására vonatkozóan. A Paddock Paradise rendszere a félrideg tartásra nyújt egy olyan alternatívát, amely még inkább elősegíti a lovak természetközeli tartását és egészségének megőrzését.
A vad musztángoktól az otthoni lótartásig
Jaime Jackson korábban hagyományos patkolókovácsként tevékenykedett. Az 1980-as években kezdte tanulmányozni a természetes környezetben, vadon élő lovakat. Megfigyelései arra vezettek, hogy a vadon élő lovaknál ritkák az olyan betegségek, mint a patairha-gyulladás vagy a patahenger-szindróma, kólikás megbetegedések, melyek a házilovaknál sajnos meglehetősen gyakoriak.
A vadlovaknál látott pataformák mintájára kezdett kísérletezni a háziasított lovak patájának szabályozásával: a kemény, köves talajon mozgó vadlovak patája erős, a pata formája, alakulása szavatolja az egészséges patamechanizmust és így azok mezítláb, tehát patkó nélkül is képesek napi 30 km-t megtenni legelés közben. Az ennek alapján körmölt lovak a megfelelő tartási körülmények között szintén képesek patkó nélkül élni és dolgozni.
Jaime Jackson 1990-ben felhagyott a lovak patkolásával, és elkezdte népszerűsíteni a vadon élő lovak mintáján alapuló természetes körmölés módszerét.
1992-ben adta ki első könyvét, a The Natural Horse: Lessons from the Wild (A természetes ló: Leckék a vadonból) címmel, melyben a vadlovakkal kapcsolatos tanulmányait dokumentálta, és lényeges ajánlásokat tett arra vonatkozóan, hogyan lehetne jobban kielégíteni a háziasított lovak biológiai igényeit. 1999-ben írta a saját pataszabályozási módszereit taglaló könyvét „Útmutató a természetes pataápoláshoz lótulajdonosoknak" címmel. 2007-ben pedig megjelent a „Paddock Pradise - Útmutató a természetes lótartáshoz" című könyve.
Az állatkertekben jellemzően úgy próbálják kialakítani az egyes állatfajok élőhelyét, kifutóját, hogy az hasonlítson és utánozza azt a természetes közeget, ahol eredetileg élnek, és ahol az állatok ösztöneiknek megfelelően, a DNS-ükben rögzült viselkedési és mozgásformáikat követhetik. Jackson ehez hasonlóan a természetes környezetben élő vadlovaknál megfigyelt viselkedésmódokhoz, szokásokhoz szükséges környezeti összetevőket ültette át háztáji környezetbe.
Hogy viselkedik a ló, ha szabadon élhet?
Az első és legmeghatározóbb dolog, amit figyelembe kellene vennie minden lótartónak, az a lovak szabad mozgás iránti vágya. A mozgás egyrészt a lovak túlélési stratégiájának a része, másrészt szükséges az általános jóllétükhöz. A mozgáson túl a szociális szükségleteik, azaz a fajtársakkal való kommunikáció és kapcsolattartás, valamint az ésszerű természetes táplálkozás - mely összetételében, mennyiségében, típusában a lovak emésztőrendszeréhez és táplálkozási szokásaihoz igazodik - képezik a lovak alapvető fizikai és mentális szükségleteit. Ezen szükségletek ismeretében az embereknek megvan az a képessége, hogy ezek figyelembe vételével alakítsa ki a lovak élőhelyét. Mégis, hagyományosan a lovakat istállóban szokás tartani, néhány legelőn vagy karámban töltött órával kiegészülve. Számos tulajdonos és szakember számára az istállók ellenőrzött környezetet jelentenek, ezért biztonságosak. De ennek az ellenőrzöttségnek van néhány hátránya. Az istállóban jellemzően a lovak egymástól elkülönítve, szabad mozgáslehetőség nélkül, az ember által meghatározott étkezési terv szerint létezhetnek, tehát lényegében minden főbb szükségletük csorbát szenved. A legelőn a ló szabadon mozoghat, de sok esetben olyan étrendet is fogyaszt, amely nem természetes számára. Például a túl dús, buja, cukorban gazdag telepített legelők is kedvezhetnek a patairha-gyulladás vagy kólikás rosszullét kialakulásának. Hiszen alapvetően a természetben élő lovak az élőhelyeiken jellemzően gyérebb, de változatosabb összetételű füvet, gyógynövényeket, cserjéket, fakérget fogyasztanak.
Szerencsére a mozgás, a szocializáció és a szálastakarmány folyamatos hozzáférhetőségének fontossága egyre szélesebb körben elfogadottá válik. A Paddock Paradise rendszere mindezeken az előnyökön túl még számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik.
A mozgás elősegítése a Paddock Paradise rendszerében
A vadlovaknál megfigyelték, hogy egész napos legeléssel egybe kötött mozgásuk során ösvényeket alakítanak ki, melyek stratégiailag fontos helyeket kötnek össze egymással. Így például ösvény vezet a kilóméterekkel arrébb lévő ivóhelyhez, a legelő területekhez, a hempergésre alkalmas foltokhoz, vagy más lócsaládok élőhelyéhez. Az állomány élete egy jól meghatározott területen történik, és a takarmány, valamint a víz rendelkezésre állásától függően ezek a lovak naponta 30 km távolságra vándorolhatnak. A hagyományos négyszögletes alaprajzú karámokkal ellentétben - ahol a lovak jellemzően egy helyben állva esznek egész nap - a Paddock Paradise rendszerében a vadlovak által kialakított ösvények mintájára belső kerítések használatával sávokat, mesterséges ösvényeket alakítanak ki. Ezáltal szimulálják a természetes élőhelyet. Mint a vadonban, a Paddock Paradise rendszerében egy végtelen sávrendszert alakítanak ki egy meghatározott területen belül, ami lehet egy nagy legelő, vagy akár kisebb karám is. Ezt a sávrendszert úgy képzelhetjük el, hogy egy téglalap alakú karám külső kerítésétől mérve 10-15 méterre egy belső kerítést húznak végig, ily módon folyosót létre hozva a nagy kerítésen belül. Ezen a sávon közlekedhetnek a lovak. Minél hosszab ez a sáv, annál jobb. Nagyobb területeken, legelőkön úgy is ki lehet alakítani a sávot, hogy végül a füves legelőbe torkolljon. Ez a pálya-rendszer lehetővé teszi a lovak számára, hogy szabadon mozoghassanak 24 órában, és természetesebben étkezzenek úgy, hogy állandó hozzáférést biztosítanak a számukra helyes élelemhez. A sáv szélessége függ a lovak számától is. Minél keskenyebb egy sáv, annál inkább mozgásra ösztönzi a lovakat, de figyelni kell arra, hogy legyen elegendő helyük kitérni egymástól, illetve vágta közben is biztonsággal vehessék a kanyarokat. A sávok a dominancia kilakaulását is segítik: elől halad a vezető, mögötte sorban a többiek, rangsor szerint. A sávokon belül stratégialiag fontos pontokat alakítanak ki egymástól lehetőleg minél távolabb: az időjárási viszontagságok elől védő beálló, vagy árnyékot nyújtó pihenőhely, az itató, a szénázó helyek, a hempergésre kialakított homokozó egymástól lehetőleg minél távolabb kerülnek elhelyezésre, hogy a lovakat mozgásra serkentsék. Megfigyelték, hogy a lovak jellemzően az óramutató járásával megegyezően szeretnek körbe haladni a területen belül kialakított sávban.
A területen keresztül folyó patak szolgálhat természetes itatóként és pataáztatóként
Ha adott egy terület, melyen a lovakat tartjuk - legyen az egy nagy karám, vagy legelő - megfigyelhetjük, hogy mely pontokon közlekednek szívesen az állatok, hol fekszenek, pihennek, hova trágyáznak. Ezek a stratégialig jelentős pontok, és akár a terület természetes növényvilága, valamint vízrajza is segíthet a mesterséges ösvények kialakításában. A köztes szakaszolást, sávokat legegyszerűbb, ha mobil villanypásztor-karókkal alakítjuk ki kezdetben. Lólétszámtól függően a pályánk mentén célszerű olyan szélesebb beugrókat létre hozni, ahol a lovak akár csoportosan is kényelmesen elférnek, pihenhetnek, vagy ha netán dominancia harcra vagy hevesebb játékra kerül sor, akkor elférjenek, vagy ki tudjanak térni egymás útjából.
A lovak emésztési sajátosságai miatt szükséges, hogy egész nap hozzá férhessenek szálas takarmányhoz. A sáv mentén elszórtan több helyre érdemes szénát kihelyezni. Akár kisebb porciókban a földre szórva, de lehetőleg inkább olyan etetőben, ami a lassú evést segíti elő. Külföldön erre a célra leginkább a póznákra akasztott kis lyukú szénahálók váltak be. Az egymástól távolabb elhelyezett szénázó helyek is mozgásra ösztökélik a lovakat. Fontos, hogy valamivel mindig több kiakasztott háló, vagy szénakupac legyen, mint ahány ló van - a veszekedések elkerülése végett. A széna mellett nyalósót is ki kell helyezni.
A mesterséges itatóhelyeket ajánlott a szénázó és pihenő helyektől minél távolabb elhelyezni, hogy oda is el kelljen „vándorolni". A természetes patakok, vizek kiváló itatóhelyek lehetnek, ráadásul a paták áztatására is kialakíthatók. Illetve a lovak hempergési ösztönének kiéléséhez is jól jöhet. A lovak kétféle helyen szeretnek hemperegni: az egyik a sár, a másik pedig a porfürdőzésre alkalmas lazább talaj. Tehát, ha ki tudunk alakítani vizes-sáros pancsoló helyet, és messzebb egy nagyobb homokos foltot, ahol több ló is tud egyszerre porfürdőzni, az mindenképp örömöt fog okozni a lovaknak.
A Paddock Paradise rendszere a természetesség jegyében patkolatlan lovaknak ajánlott leginkább. Mára bebizonyosodott, hogy a lovak bármilyen talajon képesek közlekedni mezítláb - ha megfelelően vannak körmölve, és adottak a feltételek, melyek a szaru erősösdését, növekedését ösztönzik. Éppen ezért, a mesterséges ösvényeken ki szoktak alakítani hosszabb köves területeket, amin járva a lovak patája edződhet. De a lovak ügyesítésére nagyobb fadarabokat is elhelyeznek, mintegy természetes akadályokat szimbolizálva.
Ahogy a hagyományos félrideg tartásnál, úgy itt is szükséges egy beálló, ami véd az időjárás viszontagságai ellen.
A fentiek szerint kialakított területen élő lovak a megfigyelések szerint egészségesebbek, edzettebbek és nyugodtabbak.
All rights reserved! Minden jog fenntartva! A cikk részbeni és teljes felhasználása a szerző engedélyéhez kötött!