Hidegvérű mint túraló? Miért Ne!

Egyre többet beszélünk arról, hogy a hidegvérű lovak a húshasznosításon túl mi mindenre jók. Találkozhatunk velük az erdőgazdaságokban, rönkhúzó versenyeken. Egyre gyakrabban láthatjuk őket abban az új szerepkörben, amivel talán a mai világban ismét piacképessé teheti magát a fajta: nyereg alatti munkában.

A hidegvérű lovak kitűnő társai lehetnek a hobbilovasoknak, akik leginkább tereplovaglásokban, túrázásokban lelik örömüket. No de hogyan állnak helyt eme nagytermetű, nem a gyorsaságukról elhíresült lovak egy hosszabb túrán?

A június 20. és július 3. közt véghezvitt Tenkes-Tarpa túra ad választ a fenti kérdésre. A túrán 6 elszánt lovas vett részt. Lovaik csapatát három arab, egy kisbéri félvér, egy quarter horse alkotta és a kakukktojás: Árva, a hidegvérű herélt. A túra előtt sokan kétkedve fogadták Árva indulásának hírét. Egy közel 800 kilós jószág ugyan hogyan tudná tartani a tempót a gyors arabokkal, hogyan képes 13 nap alatt megtenni több mint 500 kilométert? Árva a felmerült kérdésekre alaposan megfelelt. A túrával kapcsolatban gazdáját, Szlávik Gábort kérdeztem:

Kérlek, mutasd be Árvát.

Árva egy 2001-es születésű noriker. Tatárszentgyörgyön találtam rá. A párom szakmája szerint belovagló, de még őt is meg kellett győznöm, hogy lehet ilyenen lovagolni, ezért felhívtam még a hidegvérű szövetség elnökét is. Elmentünk Hortra, ott lehetett hidegvérűn lovagolni. Aztán egy év után végre megvehettem! Valószínűleg ő lesz az életem lova. Három nap alatt sikerült belovagolni. Ekkor volt hat éves, és még nem sok kondíciója volt. Aztán persze az erő is megérkezett, nem mindig hozza elő, de tudni kell, hogy ott van. Voltunk egyszer apósommal lovagolni, mondanom se kell, hogy szerinte sem lehet hidegvérűn lovagolni. Ő egy kölcsön telivérrel jött, amihez a használati utasítás úgy szólt, hogy nem elengedni. Az utolsó szakaszon vigyorogva hátranéz, na mondom megyünk. El kellett ismernie - hiszen végig ott voltunk mögötte - hogy azért Árva tud menni, ha akar. Egy olyan telivér mögött, ami az idei nemzeti vágtán szerepelt. És hogy a kedélyeket tovább borzoljam, még ugrik is. Az egy méter körüli terepakadályokat biztonsággal veszi.

Hogyan jött az ötlet, hogy részt vegyél a túrán?

A túrára egyszerűen mennem kellett. Az indulás előtti napokig nekem eszembe se jutott, hogy nem bírná. Amikor is jött a kovács, meg a barátok... Aztán már izgultam. De mondtam magamban lesz, ami lesz. Egészen a második napig. Ekkor ugyanis a lovamban eddig soha nem látott erők ébredtek. Igaz a fogyasztása a valamikori benzines Zil teherautóra emlékeztetett (130L/100km), azaz: 10-12 liter zabot fogyasztott étkezésenként.

Árva hogyan viselte a túra megpróbáltatásait? Mi volt a legnehezebb feladat, amit a túra állított elétek?

13 nap alatt 524 kilométert tettünk meg. Észak-kelet Magyarországról indultunk Tarpától és Dél-nyugat Magyarországra lovagoltunk le Siklósig, hogy bevegyük a Tenkes várát. Bejártuk a Hajdúságot, Hortobágyot. Árva szépen tartotta a lépést a többi lóval minden jármódban. Szerettem volna ha, reggel meg este megyek, de ez a csapat miatt nem sikerült. Ezért a legnagyobb probléma a meleg volt - teszem hozzá, hogy embernek állatnak egyaránt.

Melyek a további terveid Árvával?

A közeljövőben tájékozódási tereplovagláson szeretnék indulni vele a Balaton-felvidéken. Beszereztem egy hámot, gyakoroljuk a húzást is a következő rönkhúzó versenyre.

Kitartást és jó lovaglást kívánok!

Írta: Jancsó Rita, 2009

Fotók: Csáder Adrienne