Slideshow

A muraközi ló jelene és jövőbeni hasznosítási lehetőségei Magyarországon

   (diploma dolgozat kivonat)
Pannon Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

Készítette: Takács Balázs
Konzulensek: Kovács Zoltán (őrségi Nemzeti Park)
Dr. Bartos Ádám (Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar)

 

1. A muraközi ló története

A Dunántúl nyugati és déli részén település-szerkezeti és földrajzi viszonyok miatt egy intenzívebb, belterjes mezőgazdálkodás alakult ki. Ez az intenzívebb művelés azonban megkívánta az igaerő „modernizálását", megnövekedett az igény az ökörnél gyorsabb, a melegvérű igáslónál teherbíróbb, s egyben kitartó, jó munkakészségű igásállat iránt. Ilyen jellegű igényeket elégítettek ki a nyugati határszélen nagy számban behozott hidegvérű lovak. E lovak nóri eredetűek, azonban az eltérő takarmányozási viszonyok és tenyésztési koncepció következményeként két tájfajta jött létre, a kisebb, mozgékonyabb muraközi és a nagyobb, tömegesebb pinkafői (PATAKI, 2003).
 
Néhány szót kell itt szólnom a nóri lóról is. A lovak nevüket Noricum-ról, a volt Római Birodalom részét képező provinciáról kapták (ma ezen a területen fekszik Karinthia és Salzburg tartomány, ezenkívül Felső-Ausztria és Stájerország egy része).  Eredetileg nem munkavégzésre születtek, hanem parádés- és csatalovakként álltak helyt.
  
Ezért támogatták a nemes barokk lovak tenyésztését, az érseki udvari istállóban. 1803-ra azonban Salzburg világi területté vált. A tenyésztést, az évtizedeken át tartó stagnálás után a polgárok vették kezükbe. Ekkor jött el a hidegvérű lovak ideje; a hegyekben a parasztoknak
szüksége volt az erős munkalóra. Méneskönyvet és fedezőmén regisztert nyitottak. Ebből az időből származnak a leghíresebb nóri vérvonalak is (Vulkan, Nero, Diamant, Schaunitz és Elmar). Jelentős közülük az Achat-Elmar-törzs, mivel ezt tekintik a hagyományos párductarka vonalnak, amely az egyik legkeresettebb a lovasok és a hajtók körében (www.lovaslexikon.hu).


Jelenleg ez a fajta egy középnehéz hidegvérű ló, amelynek hosszú, jól felfüggesztett lapockája lehetővé teszi, hogy a nóri fajtát az egyik legtartósabban és leglendületesebben ügető hidegvérű fajtának tekinthessük. Ez a tulajdonság kiválóan érvényesült az Állattenyésztési Kutatóintézet (ÁKI) által kitenyésztett fajtánál is. A nóri ló felhasználására jellemző, hogy a hegyvidéki erdők és a mezőgazdaság erős munkalova. Szorgalmas kocsi- és fogatló, kiegyensúlyozott, jó menőkedvű szabadidő- és túraló, de kisebb versenyeken is megállja a helyét bármilyen szakágban.

Ezek után a muraközi ló rövid történtét ismertetem. Az 1860-1880-as években a muraközi lónak még nem voltak egységes típusjegyei. ÓCSAG (1988) szerint annak ellenére, hogy kapitalista nagygazdaságok is szívesen vásárolták, a konstans kitenyésztésével nem törődött senki.

Viszont MONOSTORI KÁROLY már 1894-ben világosan látta a típusban rejlő lehetőségeket:
„A muraközi ló éppen amiatt, mert a gyors és a lassú, a kicsi terűt bíró és a nagy terűt vonszolni tudó lovak között mintegy átmenetet képez, rendkívül keresett. Aki ösmeri az európai államok lovait, tudja, hogy van jóval nehezebb, van jóval könnyebb igásló majd mindenütt, de olyan, amely a terűbírást oly gyorsasággal és mozgékonysággal egyesítené, mint a muraközi, s mellé még oly elégülékeny is, nincs."

Azonban a magyar hidegvérű lótenyésztés fejlődésének sokáig gátja volt a katonai szervezésű állami tenyésztésirányítás, mely a katonaság lóigényének megfelelő hátastípusú lovak tenyésztését szorgalmazta, engedélyezte. A hátaslótenyésztés biztosítás és a keveredési lehetőségek meggátlása érdekében rendeletben írták elő, a hidegvérű ló esetében a zárttenyészetet, vagyis a birtokos csak a saját kancaállománya fedezésére használhatja hidegvérű ménjét, kifelé a fedezés hatóságilag tilos. Így azokon a közép és nagybirtokokon folyhatott a muraközi ló tenyésztése, amelyeken megfelelő számú kanca tartatott (a tenyészmén gazdaságos kihasználását szem előtt tartva).

Elsőként Vas megyében engedélyezték a hidegvérű ló köztenyésztését, 1913-ban. Az ország nyugati felén 1922-ben kezdték törzskönyvezni a hidegvérű állományt, azonban egységesen magyar hidegvérűnek sorolták be az egyes tájfajtákat.
A XX. század első évtizedeiben folyamatosan nemesítették a muraközi lovat. Eleinte nórival, majd clydesdale-lal és belga-ardennivel történtek kísérletek. A clydesdale nem vált be, ellentétben a nórival, amely küllemileg nem volt kifogástalan, de jó temperamentumú, kitartó, szerény igényű, gyors járású és még lassú ügetésben is használható volt. Jó termékenységű, hosszú élettartamú ló volt. A belga ló lényegesen javította a küllemi hibákat, azonban használata gazdasági célokra kevésbé alkalmas lovakat eredményezett. Gyorsabb fejlődésű, puha szervezetű, igényes, lassú és fáradékony lótípus jött létre. Végül a tenyésztők visszatértek a nóri lóhoz, azonban nem a pinzgaui, hanem a Salzburg környékén tenyésztett változatához. Ez a céltudatosan nemesített állomány a hidegvérű gazdasági igásló típusának leginkább megfelelt. A tenyésztők egységes elképzelése híján azonban nem tudott konszolidálódni a muraközi ló (ÓCSAG, 1995).

A II. világháborút követően jelentkező óriási igaerő igény kielégítésére 1948-50-ben 59 belga és 16 francia ardenni mént hoztak az országba (a lóállomány nagy része elpusztult a világháborúban), a hivatalos tenyészirány a belga-ardenni lett. A muraközi méneket, mint a típusnak nem megfelelő egyedeket kivonták a forgalomból. Ennek hatására, határozott belga-ardenni jelleggel, de a magyar rög formáló hatását magában hordozva kialakult a magyar hidegvérű. E folyamat azonban a kipusztulás szélére sodorta a nóri eredetű, mozgékonyabb, kisebb testtömegű, hosszabb élettartamú muraközi lovat. 1957-re fogalmazódott meg az igény a nóri eredetű hidegvérű típus megmentésére, fenntartására (BODÓ, 1998). Az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyésztési Osztálya Dr. Patai Sándor szakmai irányításával és Dr. Ócsag Imre vezetésével 1957 nyarán mintegy 30 kanca és 3 mén (2763 Görösgal-1, 2159 Péterhida-1, 2766 Katádfa-4) bevonásával indította el a regenerálási programot. Méntörzseket és kancacsaládokat alakítottak ki, melyek megteremtése segítette a szelekciós munkát.

Későbbiekben a szoros beltenyésztés elkerülése érdekében fjord és haflingi fajtákkal cseppvérkeresztezést végeztek. Az induló kanca létszám a szelekció által évről évre csökkent, a törzstenyészeti rangra emelt pepinéria a mosonmagyaróvári tenyészetekben tíz családra szűkült (ÓCSAG, 1974). A tíz család négy vonalba lett besorolva a mén ősök alapján. A P és a G vonal hazai méneken alapult (2159 Péterhida-1 és 2763 Görösgal-1 méneken), az F vonalat fjord ménekkel és kancákkal alakították ki, a H vonalat pedig haflingi ménekkel (ÓCSAG, 1971). A 15 éven keresztül végzett tenyésztői munka eredményeként 1972-ben a muraközit önálló fajtaként ismerték el. 1974-ben még 40 muraközi mén fedezett (a hidegvérű ménállomány 16%-a), s a köztenyésztésben szereplő egyedek száma meghaladta az 1000-et (ÓCSAG, 1974). A frissen bejegyzett fajta hivatalos tenyésztése az 1980-as évek végén -több mint 100 évvel a típus létrejötte után- az utolsó törzstenyészettel együtt megszűnt.

Most, a XXI. század elején az őrségi Nemzeti Park Igazgatóság a muraközi ló génmegőrzésének fontosságát felismerve elhatározta, hogy összegyűjti azokat az egyedeket, melyek a muraközi típusnak megfelelnek. Célul tűzte ki e korábban kedvelt és általánosan használt igásló típus megőrzését, fenntartását. Az igazgatóság három fő szempont miatt vállalkozott e feladat elvégzésére: génmegőrzés, erdőművelés lovas közvetítéssel, legelőhasznosítás extenzív állattartással.

2. A fajta tulajdonságai

KOVÁCSY és MONOSTORI (1892) az alábbiakat írta a fajta külleméről: mélyen illesztett nehéz fej, kis- nem ritkán disznószemek, rövid, vastag, gyakran szalonnás nyak, sűrű, bordázott sörény, lapos, rövid mar, nem ritkán hosszú háttal, elég dongássággal; övmérete 180-200 cm. Meredek, izmolt váll, igen széles mell, széles barázdált, lejtős far, mélyen tűzött fark, izmos, de gyakran hibás állású mellső lábak, rendszerint gacsos, nem ritkán kardállású hátsó végtag, s nem mindig tiszta csánk, hajlott, puha csüd, hosszú bokaszőr és terült pata, csendes vérmérséklet, 160-172 cm magasság, általában sárga vagy pej szín jellemezte a muraközi lovat.
ÓCSAG (HORN et al., 1966) így jellemzi a muraközit: keményebb szervezetet, több acélosságot árul el, mint az egyéb hidegvérű lovunk. Tanulékony, hosszabb élettartamú (20 éves dolgozó kancák sem ritkák), termékeny, jó takarmányértékesítő képességű, és az egyéb hidegvérűnél kisebb igényű.

  • Fej: testtel arányos, finom. Nagy kifejezésteljes szemek. Mozgékony fülek.

    Nyak: középhosszú, izmos, domború sörényéllel. Üstök és sörényszőr dús. Nyak illeszkedése magas.

    Mar: nem kifejezett, izmos széles.

    Hát: rövid, széles, izmos, egyenes, gyakran középhosszú.
  • Ágyék: középhosszú, széles, izmos, jól kötött.


• Far: széles, izmos, hosszú, egyenes, ritkán kissé csapott, barázdált.

• Mellkas: igen mély és dongás.

• Végtagok: gazdagon izmoltak, izületei a magyar hidegvérűnél terjedelmesebbek, kevésbé burkolt.

• Paták: arányosak, kemények, szétterülők, szabályos állásúak.

• Marmagasság: 147-153 cm.

  • Övméret: 185-195 cm.


• Szárkörméret: 21-22 cm.

  • Testtömeg: 550-650 kg.


• Szín: pej, sárga, néha fekete, szürke. (ÓCSAG, 1974).

A fajtaminősítő vizsgálatok egyértelműen igazolták a muraközi ló létjogosultságát a magyar hidegvérű ló mellett az igavonásban. Testtömegüknél fogva kisebb a táplálóanyag szükségletük, azonos nehézségű munkát kisebb takarmányfogyasztás mellett végeztek el. Fuvarozásban gyorsabbnak minősültek, hosszú élettartamúak, kemény szervezetűek, kiváló munkakészség és tanulékonyság jellemzi a fajtát (ÓCSAG, 1995). Értéke a gazdasági munkára való alkalmasság mellett az élénkebb vérmérséklet, kisebb testtömeg és elegánsabb küllem. Ennek jelentősége elsősorban a kisebb gazdaságokban, a mezőgazdasági munkában lehetne.

A gépesítés miatt a mezőgazdasági művelésben erre a fajtára kisebb lett az igény, és a hústermelés tekintetében is a nagyobb testű hidegvérű lovak kerültek előnybe (BODÓ, 2001). Ennek ellenére számos értékes tulajdonsága miatt -tömege a magyar hidegvérű fajtánál kisebb, élettartama hosszabb, ügetése jobb, munkahasználati tulajdonságai kifogástalanok (www.agr.unideb.hu)- fontos lehet a muraközi változat génmegőrzése és regenerálása.


3. Az őrségi Nemzeti Park Igazgatóság muraközi ló regenerálási programja

A muraközi lótípus felélesztésének színtere az őrség egyik ékköve, őriszentpéter. A típus fenntartása mellett elkötelezett szakemberek hatására, az őrségi Nemzeti Park Igazgatóság célul tűzte ki a muraközi ló típusának megőrzését Dr. Ócsag Imre nyomdokain járva, a program 2003. tavaszán indult el.
Az őrségi program célja a muraközi ló típusának revitalizációja, hiszen ebben az esetben újra létre kell hozni a típust. A következő fontos mozzanat az összehasonlítás, tehát mennyire felel meg az eredmény az Ócsag Imre által leírtakkal. Ezekután hasznosítási irányokat kell találni arra alapozva, amiért a fajtát eredetileg létrehozták, természetesen a jelenkor lehetőségeit figyelembe véve új célok is rendelhetők a muraközi lóhoz. Ezután pedig meg lehet határozni a további tenyésztési irányt, ami talán a fajta újjáélesztését is megalapozottá teheti.
Első lépést a tenyésztési program kidolgozása jelentette, mely tartalmazza a tartástechnológiát is. A tenyésztési programban rögzítették, hogy milyen érvek szólnak a muraközi ló regenerálása mellett, meghatározták a tenyészcélt, a tenyészállatok kiválogatásának szempontjait, a tenyésztői munka elkövetkezendő lépéseit.

A regenerálási program során a tenyészteni kívánt lóállománynak a következő elvárásoknak kell megfelelnie:

a) Küllemében magában hordozza a noriker fajtacsoport jegyeit.

b) Homogén, jellegzetes küllemű.

c) Belga-ardenni és perseron vérhányad minimalizálása, hisz ez az egyik feltétele a magyar hidegvérűtől való különbözőségnek.

d) Élénk mozgású, kedvező munkakészségű, sokoldalúan hasznosítható (fogatos és hátas használat).

e) Jó takarmány- és gyephasznosító képesség, szerény igényű.

f) Tartós munkabírás, könnyű kezelhetőség.

g) Hosszú, hasznos élettartamú, termékeny, jó csikónevelő képességű (KOVÁCS, 2004).
 
A tenyészállatok kiválasztása, bírálata során szigorú származási és küllemi elvárásoknak kell megfelelni, ezért nehéz a megfelelő egyedeket megtalálni (KOVÁCS, 2006). A rendelkezésre álló kis létszám miatt („palacknyak jelenség") különleges odafigyelést igényel a tenyésztői munka, ugyanis az alapító állomány döntően befolyásolja a későbbi nagy létszámú populáció génfrekvenciáját (BODÓ, 1991).
A tenyésztési program pedigréére vonatkozó előírása értelmében a kiválasztott kanca ősei között a harmadik ősi soron 2 idegen hidegvérű ős vagy 1 melegvérű ős még elfogadott. Mén esetében a negyedik ősi soron 4 idegen hidegvérű ős vagy 1 melegvérű ős még elfogadott. Rokon fajtákra nincs korlátozás (Idegen fajták: belga, ardenni, perseron, minden melegvérű fajta).

A program számára továbbra is az lenne a legfontosabb, hogy megfelelő tenyészállat állomány álljon össze. Nem reménytelen azonban a munka, hiszen van számos példa a történelemben, amikor kevés mén ivadékainak rokontenyésztésére került sor. A nóniusznál egy, a Furioso-North Star-nál kettő, az angol telivérnél három mén után tenyésztették ki a fajtát (ÓCSAG, 1974).

4. Jövő

Most pedig felteszem a kérdést: Lehet-e jövője a muraközi lónak? Ha igen, akkor miért? És milyen ez a jövőkép?

Igen lehet jövője, van jövője a típusnak, és nem sokára talán ismét méltán fajtának nevezhetjük ezeket a lovakat.

A miértre pedig a következő felsorolás ad választ:

• A fajtákat, mint az emberi munka termékeit fenn kell tartani.

  • Történelmi múltunkhoz tartoznak.


• Esztétikai értéket képeznek.

• Az oktatásban is szerepük van a régi fajtáknak, típusoknak.

  • Hozzátartoznak a táj képéhez.


• Az előbbi értékeket a turizmus keretében is fel lehet használni.

• Szakmai szempontból gondolni kell arra is, hogy a későbbiekben szükség lehet az adott fajtára, annak génállományára (pl.: a mangalica a kipusztulás széléről visszahozva reneszánszát éli).

• Az se látható előre, hogy haszonállat-keresztezésben nem e lesz szükség a régi fajtára, ha már önállóan nem is „korszerű".

• A modern állatnemesítés kontrollként is használhatja a régi fajtákat (BODÓ és mts., 2000).
Ezek az érvek az összes régi, „elavult" fajtánál, típusnál megállják a helyüket, azonban a muraközi esetében vannak speciális, csak rá jellemző megfontolások is:

• Számtalan vizsgálat bizonyította, hogy a kisebb testtömegű muraközi azonos nehézségű munkavégzés mellett kevesebb takarmányt igényel, mint a magyar hidegvérű, ráadásul még gyorsabb is nála.

• Keményebb szervezet, hosszabb élettartam jellemzi, élénkebb, mozgékonyabb, tanulékonyabb, mint a magyar hidegvérű.

• Nem közömbös, hogy a drága csikónevelési költséget hány hasznos munkaév követi, mint bevételi forrás. Éppen ezért a hosszabb hasznos élettartamú muraközi ló felnevelése gazdaságosabb, mint a magyar hidegvérűé (ÓCSAG, 1974).

• Ezen tulajdonságai miatt különösen alkalmas a szálaló erdőgazdálkodás során fogatoslóként.

• Alkalmazható még extenzív állattartást folytató gazdaságokban telepi tehermozgatásra és ugyanitt extenzív legelő-hasznosításra is.

• Nyugodt vérmérséklete, tanulékonysága miatt kiválóan alkalmas gyereklovagoltatásra vagy hippoterápia céljára ÓCSAG (1974, 1988).

• Hidegvérű létére jól lovagolható, ezenkívül kényelmes és szép a kiállása is, de főleg nyugodt vérmérséklete teszi alkalmassá hobbilónak, mivel nem igényes a rendszeres jártatásra, jól viseli az istállós tartást.

• A falusi és a természetjáró turizmus fellendülésével, a magyar vidék újbóli fellendülésével egyre növekszik az igény a lovaskocsizásra, szekerezésre, amire kitűnő fogatoslóként a muraközi remekül alkalmazható (KOVÁCS, 2005).

Mára jött el az az idő, amikor nagy körültekintést igényel a bolygónkon végzett tevékenységünk, hiszen sokszor a legkisebb tévedésünk egy élőlényfaj, fajta pusztulását idézheti elő, így aztán nem meglepő, hogy egyre nagyobb az érdeklődés az őshonos, hagyományos állatok megmentése iránt is.  Kevés figyelmet kap azonban a muraközi ló, sőt sokszor a szakirodalom is megfeledkezik erről a fajtáról, pedig még létezik, és sok ember dolgozik azon, hogy a meglévő populáció újra országosan elismert legyen.

Írásom célja az volt, hogy visszahozza a muraközi nevet a hazai köztudatba, hiszen a külföldi szakirodalmak még ma is „Pannónia produktumaként" emlegetik. Az 1972-ben állami fajtaelismerésben részesült muraköziről jelenleg csak, mint típusról beszélhetünk, mivel hivatalos tenyésztése az 1980-as évek végén - több mint 100 évvel a típus létrejötte után - megszűnt. Szerencsére a típus fenntartása mellett elkötelezett szakemberek hatására, az őrségi Nemzeti Park Igazgatóság célul tűzte ki a muraközi ló típusának megőrzését Dr. Ócsag Imre nyomdokain járva.
Azonban a regenerálási program megéri a fáradtságot, és nem „csak" azért, hogy lehetővé váljon nemzeti örökségünk egy darabjának in situ megőrzése, hanem azért is, mert olyan gazdasági szempontból is megalapozott hasznosítási célokat rendeltek hozzá, amelyekben elé helyezhető más meleg- ill. hidegvérű fajtáknak is. Ilyen hasznosítási cél a szálaló erdőgazdálkodás során fogatoslóként, extenzív állattartást folytató gazdaságokban telepi tehermozgatásra, hippoterápiára, stb.

A muraközi lovak előnye más hidegvérű fajtákkal szemben pedig abban nyilvánul meg, hogy testtömegüknél fogva kisebb a táplálóanyag szükségletük, kevesebb takarmányfogyasztás mellett azonos nehézségű munkát végeznek, fuvarozásban gyorsabbak, kemény szervezet, hosszú élettartam jellemzi. Vérmérséklete élénk, mozgékony, tanulékony. Ezen tulajdonságait már a 70-es években végzett fajtaminősítő vizsgálatok is igazolták. Ezen túl pedig az őrségi Nemzeti Park Igazgatóság muraközi és magyar hidegvérű állományában végzett teljesítmény-összehasonlító vizsgálataink is ezt támasztották alá. Azt persze nem árt leszögezni, hogy a végleges állásfoglaláshoz még sok munka és vizsgálatok hosszú sora vár a muraközi típus felélesztésén fáradozó szakemberekre, de éppen ezért legalábbis erkölcsi támogatással segíthetjük őket ebben a szép és nemes, de ugyanakkor nagyon küzdelmes és időigényes feladat elvégzésében.


5. Felhasznált irodalom

Bodó I. (szerk., 1991): őshonos és honosult háziállatfajtáink genetikai sajátosságai II. Kutatási jelentések, Budapest, 13. p.
Bodó I.- Heckler W. (szerk., 1998): Lótenyésztők kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Bodó I. (szerk., 2000): Eleven örökség. Agroinform Kiadó
Bodó I. (2001): Régi magyar háziállatfajták. Magyar Tudomány (A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata), 2001. május, (http://www.matud.iif.hu/01maj.html).
Chau?a, J.- Chau?kowa, J.- Chrzanowski, Sz.- Oleksiak, S. (1991): Chów, hodowla i u?ytkowanie koni (A ló tartása, tenyésztése és használata). SGGW, Varsó, 242. p.
Ernst J.- Fehér D.- Ócsag I. (szerk., 1988): Magyar lovaskönyv. Natura- Corvina, 135-138. p.
Hirskó R. (2005): A muraközi. Tanulmány, Lovas Nemzet, 2005. szeptember, 36-39. p.
Horn A. (szerk., 1966): Állattenyésztési Enciklopédia, 3. kötet. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 233. p.
Horn P. (szerk., 1995) Állattenyésztés 1. - Szarvasmarha, juh, ló. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 482. p.
Kovácsy B.- Monostori K. (1892): A ló és tenyésztése. Koczányi és Vitéz, Kassa, 418-420. p.
Kovács Z. (2004): Muraközi ló regenerálására készítendő javaslat. őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Mezőgazdálkodási Osztály, őriszentpéter, 3-11. p.
Kovács Z. (2005): A muraközi ló (Fajtatan). Újságcikk, Magyar Állattenyésztők Lapja, XXXIII. évf., 2005. december, 10. p.
Kovács Z. (2006): A muraközi ló (Egy fajta új erőre kap). Újságcikk, Magyar Állattenyésztők Lapja, XXXIV. évf., 2006. július, 17. p.
Kovács Z. (2006): A muraközi ló regenerálási program eredményei, lépései. Időszaki beszámoló, őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Mezőgazdálkodási Osztály, őriszentpéter, 2-12. p.
Mihók S.- Pataki B.- Ernst K.- Ernst J. (2001): Ló és szamár. Mezőgazda Kiadó, 202-205. p.
Ócsag I. (1959-1971): Kéziratok
Ócsag I.- Patay S. (1974): A muraközi fajta kitenyésztése. Agrártudományi Egyetem közleménye, 77-94. p.
Ócsag I. (1995): A gazdasági ló. Gazda Könyvkiadó Kft.
Tőzsér J.- Bedő S. (szerk., 2003): Történelmi állatfajtáink enciklopédiája. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
http://www.agr.unideb.hu/animaldb/
http://www.lovasok.hu/index.php?i=9019
http://www.vadaszat.sk/index.php
http://en.wikipedia.org/wiki/Noricum
http:// www.lovaslexikon.hu

 

Forrás: lovasok.hu